KENYÉRKE

Semmi sem fogható a frissen sült pékáru illatához. Szinte bele tudnék harapni a levegőbe, ahogyan terjeng benne a kenyér, a kalács és a tudomisén mennyi fajta finomság illata. Legnagyobb vágyam egy udvari kemence, amiben majd én is ilyen finomságokat süthetek. De addig is itt az ideje, hogy elkezdjek gyakorolni. Ezért a legalapvetőbb kemencés "áruval" kezdtem tanulmányaimat, a kenyérrel. Ez a recept egy egyszerű változat, nem kell kovász, sem órákig keleszteni, sem többször átgyúrni. Tehát gyakorló feladatnak tökéletes. Mivel ez volt az első kenyerem sok mindent megtanultam sütés közben. Így legközelebb formába teszem, hogy ne terüljön el annyira és több sót is fogok használni. A receptleírásban már mindezt a tudást is belevettem. Na jó nem lett a legszebb kis vekni a világon, kicsit göröngyös, kicsit felemás, kicsit nem ott nyílt szét ahol én akartam, de hát ez az első, és nekem így is nagy öröm!

Hozzávalók

3 bögre liszt

1 bögre víz

5 dkg élesztő

2 evőkanál étolaj

2 teáskanál só

Elkészítés

A vizet langyosra melegítem, hozzáadok egy teáskanál cukrot és felfuttatom benne az élesztőt. A liszthez hozzákeverem a sót, az olajat és hozzáöntöm a felfuttatott élesztőt és tésztává gyúrom. Fél órán át meleg helyen kelesztem. Majd újra átgyúrom veknivé formázom, és sütőpapíros tepsiben 180°C-on megsütöm, vagy sütőformába teszem és abban sütöm.