Nincsen húsvét sonka nélkül, de sonka sincs húsvét nélkül. Legalábbis mifelénk ezt így tartják. A sonkát a mi családunkban mindig a férfiak készítették és készítik. Mikor gyerek voltam még nagytatám csinálta. Amihez még a tél derekán levágott disznó hátsó combját sózta és füstölte és raktározta el tavaszig a hideg kamrában.
Mikor eljött húsvét ideje a sonka lekerült a rúdról nagyapám földarabolta és egy napig vízben áztatta, hogy kiázzon belőle a rengeteg só, ami eddig tartósította. Majd nagypéntek reggelén feltette főni egy nagy üstben. A sonka délutánra annyira átfőtt, hogy levált a hús a csontról, ekkor kiszedte egy nagyobb tálba, gondosan kiválogatta a húst és a bőrt. Ezután egy nagyobb lapos tepsibe gézkendőt fektetett amin szépen elrendezte a húst és a bőröket, majd a gézt fölcsavarta és szakszerűen átkötötte madzaggal. Ezután a sonkát a tepsivel hideg helyre rakta a tetejére rárakott egy másik tepsit és súlyként rárakott egy teli gázpalackot. A sonka tehát itt pihent egy egész éjszakát, amíg ki nem folyt belőle minden felesleges folyadék és zsír.
Hogy a sonkalé se menjen kárba egy részéből levest főztek, egy másik adagban pedig megfőzték a tojásokat, amit a sonka mellé fogyasztottak. A lepréselt sonkát nagyszombat reggelén kihámozták a gézből és friss kenyérrel, sonkalében főtt tojással fogyasztottuk.
Ma már apukám feladata a sonka készítés, aki nagyon jól eltanulta ezt a tudományt az ő apukájától. Remélem az öcséim is megtanulják majd, és továbbörökítik ezt a családi hagyományt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése